4. rész: Niall

Sziasztok! Íme a következő rész! Nagyon örülök, hogy már 4 feliratkozó van, és hogy tetszik nektek a blog!:) Ez a rész talán nem lett annyira izgi és hosszú, de remélem, azért tetszik! Na de jó olvasást!

A szavam eláll, amikor meglátom. Nem olyan mint a filmekben. Nem teljesen átlátszó és nem ijesztő. Kicsit világít, és kicsit halvány. Egy fehér ing és egy fekete mellény van rajta. Mondjuk elég jóképű...
Na jó, nem. Ez biztos csak álom. Ez egy álom. Szemeimet becsukom, és elgondolkozok.
Nincsenek szellemek, és most senki sem áll előttem. Csak beképzelem.
A szemeimet kinyitom, de még mindig ott áll.
Közelebb lépek hozzá, majd megszólalok.
- Niall? - nyelek egy nagyot, majd a szemeibe nézek. Nem mond semmit se, csak felemeli az egyik kezét, és megsimítja a hajamat. Figyelem a mozdulatát, majd leengedi a kezét.
- Igen - válaszolja. Hangja olyan normális, kis akcentussal. Ha jól hallom, akkor ír akcentus.
Megfordul, majd elindul a fal felé. Megakarok szólalni, de inkább magamba fojtom a szavakat. Niall átmegy a falon, majd eltűnik.

Megnyugszok, majd leülök az ágyra. A függöny elhúzódik, és a tűző nap beárad. Lefekszek a matracra, és elkezdem bámulni a plafont.
Niall. Tehát tényleg létezik. De miért ment el? Miért nem beszélgetett velem?
Nem értem a szellemeket.

                                                                             *

- Kész a vacsora! - kiált anya a konyhából. Lerohanok hozzá, majd azonnal leülök az asztalhoz. Elveszek
 egy szelet húst, és egy kis rizst.
- Nem vagy éhes? - megdöbbenve néz rám.
- Nem annyira - mondom, miközben elkezdem enni.
- Akartam neked mondani valamit - kezd bele anya - Ah megvan! Amikor jöttem haza, akkor láttam a birtoktól nem messze egy temetőt. Szerintem az is ide tartozhat, vagy tartozhatott.
Mondata hallatán felcsillan a szemem.
- Anya - mondom komolyan - Mindjárt jövök. Később megeszem a húst! - leteszem a kést és a villát, felállok az asztaltól, majd kirontok a házból. Telihold van, az eget beragyogja az égitest. Elindulok a földes út irányába, egyenesen bele az erdőbe. Bevallom, kicsit félelmetes, de ez most nem izgat. Néha megijedek, amikor megmozdul a bokor, de ügyet sem vetve rá megyek tovább.
5 percnyi sétálás után egy temetőt látok meg. Középen egy kis kupolás épület áll.

Ahogy egyre közelebb érek az építményhez, megpillantok egy alakot, aki a kupola alatt lévő síron ül. Lassan  odamegyek hozzá, majd leülök mellé. Egy ideig csak ülünk egymás mellett, majd megtöröm a csendet.
- Ismerem a történeted.
Niall rám néz, majd ő is megszólal.
- Miért nem félsz tőlem? - kérdezi.
- Mert tudom, hogy nem akarsz bántani. Nekem ennyi elég - mosolygok.
Lehajtja a fejét, majd újra fölnéz.
- Nem szabad ide jönnöd. Veszélyes. Főleg egyedül. - Nem félek én semmitől - büszkén kihúzom magam. - Azt majd meglátjuk - válaszolja. - És ez a pihenőhelyed? - Mondhatni. De ezt később elmesélem. És most ideje hazamenned! - szigorúan rám szól. Aprót bólintok, majd felállok. Még egy utolsó pillantást veszek Niallra, majd visszaindulok a ház felé.

 *Niall szemszöge*
 Közeledik. Érzem a jelenlétét. Hamarosan itt van. Nem hagyhatom, hogy bántsa Lizt. Az nagy hiba lenne. Liz már látóhatáron túl kerül, és érzem, hogy a démon itt van. A szemem sarkából látom, ahogy mögöttem épp rám vár. Óvatosan fölállok, majd feléfordulok. Szeme vérvörös, és még emberi formában áll előttem.
 - Miért hívtál ide? - kérdezi mély hangján.
- Eszedbe ne jusson kikezdeni Lizzel! - válaszolom fenyegetően.
- Mert akkor mi lesz? - magas hangszínre vált, majd elindul felém - Én is tetszem neki. Olvastam a gondolataiban. Ő is akar engem.
- Szállj. le. róla. - mondom egyenként a szavakat. Elgondolkozik egy percre, majd hátrébb lép.
- Itt még nincs vége! - mondja, majd gyors sebességre vált, és eltűnik.

Szerintetek ki lehet a démon?:)