2. rész: Ismerkedés a házzal

Hello! Meghoztam a 2. részt!:) Osszátok az oldalt, ajánljátok a blogot a barátaitoknak, hogy minél többen legyünk!

Az éjszaka az új házban nem volt túl jó. Az ágy állandóan csak recsegett, amikor átfordultam a másik oldalamra. Emellett állandóan csak azok az állat fejek jártak az agyamban, amik a házban ki vannak akasztva. Nem is értem, hogy anya miért választott ilyen házat, a város mellett egy erdőben. Aberfoyle Glasgow-tól nem messze található. Mégis úgy érzem, mintha a világ másik felén lennék a civilizációtól jó messze.
Szerencsére ma még nem megyek suliba. Egyáltalán nem várom a holnapot. Ezért inkább el is terelem a fejemből ezt a szörnyűséget. Felöltözök, majd lemegyek a konyhába.
Amennyit láttam eddig a házból, nekem a konyha tetszik a legjobban. Ez a legmodernebb része a háznak.

Az asztalon ott van pár palacsinta, és egy kis narancslé. Nekem általában ez a reggeli. Gyorsan befalom, majd azonnal nekiindulok és felfedezem a házat.
Először is a nappalit veszem szemügyre.
A nagy kanapé biztos még a római korból származik, annyira réginek tűnik. A kandalló hangulatos, a falon lévő gyertya tartók is jól néznek ki a kicsit poros gyertyákkal. A festmények ugyanolyanok mint egy múzeumban. Ismeretlen fazonok szerepelnek rajta.
A sok könyvespolcon poros könyveket találok, és pár fel is kelti a figyelmemet. Összeszedek párat, amiknek érdekes címük van. Mint például ami a ház történetéről szól, vagy amin az van, hogy ne olvasd el. Mindig is imádtam az ilyen könyveket. Semmi sem történik. Minek kell parázni.
Amint leveszem a polcról a "Ne olvasd el" feliratú könyvet, hirtelen egy másik polcról leesik egy könyv. Zavarodottan nézek a padlón lévő tárgya, ami kinyitva esett le. Leteszem a kezemben lévő olvasmányokat, majd közelebb megyek és felveszem a leesett könyvet.
A kinyílt oldalon egy rajz van. Mintha valami démon, vagy szellem lenne, de nem tudom igazán beazonosítani.
Hátrébb lapozok, majd meglátok több ilyen ábrát is. Az egyik mellett egy szöveg áll.
- "Praesent tua asservatio nominees lingua, non poterimus..." - kezdem el hangosan olvasni - Ez meg mi a fene? - összeráncolom a homlokomat.
Egy határozott mozdulattal becsukom a könyvet, mire váratlanul erős szél uralkodik el a szobában. Elrepíti a papírokat az asztalon, a csillár pedig himbálózni kezd.
Egy nagy puffanást hallok, és látom, hogy a bejárati ajtó becsukódott. A kezembe fogom a többi könyvet is, majd felfutok az emeletre, és onnan nézem, hogy mi történik. A bejárati ajtó kinyílik, mire a szél lecsendesül.
- Liz! - kiált anya. Nagy levegőt veszek, majd lemegyek hozzá - Minden rendben volt? Csak kimentem, megnéztem a kertet és az erdőt.
- Persze, minden okés volt - válaszolom halkan.
- Látom, találtál pár olvasnivalót - mutat a könyvekre - Miről szólnak?
- Öhmm, még nem igazán tudom, csak belenéztem, és megtetszett.
- Hát akkor jó olvasást! Én nekiállok valami ebéded csinálni! - mondja, majd elmegy.
Visszamegyek a szobámba, bezárom az ajtót, majd azonnal elkezdem tanulmányozni a könyveket.

                                                                         *

- Liz, gyere, kész az ebéd! - hallom anyukámat a földszintről.
- Megyek! - válaszolom, majd lemegyek a konyhába hozzá.
- Egy kis lasagne-t csináltam. Tudom, hogy szereted - mondja, miközben kiveszi a sütőből az ételt.
- Nyami - kijelentem, majd azonnal kiveszek a tepsiből egy jó nagy adagot.
- És már beleolvastál a könyvekbe? - érdeklődik.
- Igen - bólogatok - Elég érdekes története van a háznak, de igazából még nem jutottam a könyv végére. A könyv szerint a házat az 1890-es években építették, és azóta már több tulajdonosa is volt, akik rövid idő után ki is költöztek, de ezt nem tudtam meg eddig, hogy miért nem maradtak itt. Bár megértem őket, hogy elmentek.. - bevallom., miközben körbenézek a konyhában.
- Ez nagyon izgalmas! És még valamit megtudtál?
- Hát állítólag a ház mellett volt egy nagy épület, ahol állatokat öltek meg, ahol lemészárolták őket - nagyot nyelek miközben mesélek - most már lassan 20 éve, hogy egy temető van ott.
- Ha majd elolvastad, akkor nekem is kölcsön adhatnád! Engem nagyon érdekelnek az ilyen törté... - meséli, de a figyelmem másfelé terelődik. Velem szemben az ablakban meglátok egy fekete macskát. Szemeim tágra nyílnak, amikor észreveszem, hogy engem bámul. Villámat a tányérba teszem, majd szépen lassan felállok. Szemeit még mindig rajtam tartja.
- Köszi anya, de most megyek! - mondom, miközben a macskát figyelem.
- De hát még meg sem etted! - mutat a tányéromra.
- Nincs már étvágyam... - mondom, majd azonnal felrohanok a szobámba.
- Akkor elteszem neked! - kiált utánam anya.
Becsukom magam mögött az ajtót, és azonnal a könyvben kezdek el kutatni valamit. A könyv pontosan ott nyitódik ki, ahol kell. A fekete macska. Ő az. Hát akkor jól emlékszem.

   A birtok fekete macskája

A macska több mint 120 éve a birtokon él, de az emberek elmondása szerint csak nagyon ritkán tűnt fel, és akkor sem volt túl barátságos. A macska tulajdonosa egy fiatalon meghalt fiú háziállata volt, aki a házban halt meg.

Az állat jelenléte eleinte nem zavarta a lakókat, ám a macska is hozzátett egy lapáttal a szörnyűségekhez, ezért ő is részt vett abban, hogy itt hagyták a házat. Ajánlatos elkerülni az élőlényt, nehogy valami nagyobb baj történjen. 

Huhh. Egy macska hány évig él? Biztos nem 120 évig. 

És a szörnyűségek? Miféle szörnyűségek? Arról beszél, hogy leesett egy kép a folyosón, meg a szélvihar a nappaliban? Nem... ezek biztos csak véletlenek. Ez csak egy hülye ház. Mitől kéne félnem? Szellemek, démonok és vámpírok nincsenek. Kísértett  ház sincsen. 

A gondolataim másfelé terelődnek, de hirtelen zajt hallok a fejem fölött. Kiegyenesedek, majd fölnézek.

Apró kopogások. Mintha valaki járkálna. 

- Anya? Hol vagy?- kiáltom.

- A konyhában, miért? - a válasz megdöbbent, és ledermedek. 

Lassan elindulok az ablak felé, és a kopogás is az ablak felé veszi az irányt. Pontosan az ablak előtt megállok, mire a kopogás is abbamarad. Kinézek az ablakon, és meglátok egy újabb ablakot felettem. 

A padlás. 

Ideje kideríteni, hogy mi folyik itt.

A szobám ajtaja felé veszem az irányt, ami hirtelen becsukódik. A szemem előtt fordul a kulcs a zárban, anélkül, hogy hozzányúlnék. Rángatom a kilincset, és próbálom kiszedni és elfordítani a kulcsot, de hiába. A függöny elhúzódik, és sötétség lesz a szobában. Bizonytalanul elindulok a sötét helységbe, és hirtelen hideg fuvallatot érzek, amitől kiráz a hideg.

Csörömpölést hallok a szoba másik feléből, és az ijedségtől egy nagyon sikítok. 

- Kérlek neee! - elkiáltom magam, és zokogva a földre rogyok. A függöny hirtelen kettényílik és világosság árad be. 

Felnézek, és meglátom, hogy a kedvenc vázám, amit otthonról hoztam, ripityára van törve.

Hát ez tényleg baromi jó! 

/Hamarosan kiderül, hogy ki az a rejtélyes személy a padláson... ;)/