1. rész: Új ház

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hoztam az első részt, pedig megígértem, hogy hozom... :( de itt van! Ez eleinte rövid, mert nem szeretném elsietni a dolgokat, de remélem azért tetszik!:)

Jó olvasást!:)

Sosem hittem volna, hogy egyszer el kell költöznünk. Londonhoz tartozok, nem mehetek el innen. A barátaim, a suli, a kedvenc hamburgerezőm a városban. Minden ide köt.

Anya még csak meg sem beszélte velem ezt a dolgot. Hogy én mit szólnék hozzá, ha elköltöznénk. Vagy egyáltalán még az elején is meg kellett volna engem kérdezni. Fogadja el az állást vagy ne? Természetesen azt mondtam volna, hogy nem, de utána lehet, hogy meggondoltam volna magam Anya miatt. Neki ez biztos jó, ha ezt választotta.

Sajnos elérkezett az indulás napja.

Anya kivett a suliból, hogy tudjunk pakolni, így nem is tanultam a bioszra… A tegnap történtek óta még mindig viharos a hangulat köztünk.

- Liz! – kiált anya – Hamarosan indulunk, készülődj!

Behúzom a bőröndöm cipzárját, majd lemegyek a földszintre.

Hirtelen megpillantom Robint, Martint és még pár barátomat.

- Hát ti? – rájuk nézek.

- Jöttünk elköszönni – válaszolnak.

- De aranyosak vagytok!

- Egy kis ajándék tőlünk – nyújt át egy kis dobozt Robin – Arra az esetre, ha honvágyad lenne.
Átveszem tőle a csomagot, majd kinyitom. Egy medál a barátaim képével.
- Ez... Nagyon szép tőletek - átölelem őket.
- Liz! - kiállt anya - Indulunk!
- Hát akkor - kezdek bele - Sziasztok! - mondom, majd kimegyünk a kocsihoz. Bepakoljuk a cuccunkat, majd még pár szót váltok Robinnal.
- Mindenképpen jelentkezz, ha ott vagytok! Mindenről tudni szeretnék! A pasikról, a helyről, a suliról. Ígérd meg!
- Úgy lesz! - mosolygok, majd még egyszer átölelem, és beülök a kocsiba. Anya beindítja a kocsit, és még egy utolsót intek a barátaimnak, majd elindulunk. Egy utolsó pillantás a házra, a városra.
- Mikor fogunk odaérni? - kérdezem.
- Szerintem körülbelül 11 óra fele - válaszol anya.
- Akkor alszok egyet - kijelentem, majd lefekszek az ülésekre, és máris mély álomba esek.

                                                                        *

- Liz! Ébredj! - hallok egy hangot - Megérkeztünk.
Lassan felülök, és kinézek az ablakon.
- Ez meg mi? - ledöbbenek, amikor meglátom a sok fát - Hol vagyunk?
- Itt a ház - mutat előre.
- Na ne! - mondom, majd kiszállok.
- Nem tetszik? - kiszáll anya is.
- Hát... nagynak nagy, de eléggé rozoga - bevallom.
- Most ne foglalkozz ezzel, inkább vegyük ki a cuccokat a csomagtartóból - rám szól.
Együtt a ház elé cipeljük a bőröndöket, majd a kulcsot megtalálva kinyitjuk az ajtót. Egy félelmetes nyikorgással nyitódik a bejárati ajtó. Óvatosan beljebb lépek, majd körbenézek.
Ősrégi festmények a falon, egy szarvasfej kiakasztva, és egy lépcső, ami felfelé vezet. A nappaliban megpillantok egy régi kandallót, régi foteleket, székeket, gyertyákat. Vajon hány éves ez a ház?
- Anya, megkeresem a szobámat - mondom, majd elindulok a recsegő, ropogó lépcsőn felfelé. Semmi kedvem sincsen egyedül járkálni ebben a házban. Nem szeretem az ilyen épületeket. Nagyon ijesztőek.
A lépcső tetejére felérve egy hosszú folyosó tárul elém. Lassan elindulok rajta.
A falon szintén régi festmények, fotók vannak kiakasztva.
A folyosó végéhez érve egy ajtót pillantok meg. Benyitok, majd felkapcsolom a villanyt.
Kicsit megijedek, amikor hirtelen egy vaddisznó feje bámul rám a szoba faláról.
Körbenézek a helységben. Katonai kitüntetések, egy kisebb kandalló, egy hatalmas régi szekrény. Egy hatalmas polcon régi könyvek állnak. Leveszem az egyiket. Lefújom a port róla, majd kinyitom. Furcsa ábrák, rajzok állnak benne.
Hirtelen kiesik a könyv a kezemből, amikor a folyosó felől meghallok valami zajt. Lassan kinézek, és látom, hogy leesett egy kép. Nagy levegőt veszek, felveszem a könyvet a földről, majd leülök az ágyra, és bámulom a szobát.