5. rész:Tanulótárs

Hellohello! Íme az 5. rész! Sajnálom, hogy késtem, és lehet, hogy a következő rész is később fog jönni, mivel vizsgáim lesznek. Nagyon örülök, hogy olvassátok a blogot, és remélem türelmesek lesztek! Megpróbálom minél hamarabb hozni a 6. részt!

Reggel kínok közt nyitom ki a szemeimet. Egy újabb nap.
Egész este csak Niallra gondoltam. Megfogott valami benne. Olyan, mintha nem is kísértet lenne, csak egy sima emberi lény. Mert az is. Csak halott. Eddig nem hittem a túlvilági életben, hogy valaki szellemként folytatja az életét. De most bebizonyosodott, hogy igenis létezik ilyen. Bármilyen meglepő, ilyen van.
Egy csomó kérdés kavarog a fejemben. Akkor most mi van a zombikkal, démonokkal, vámpírokkal? Ők is léteznek?
Az új életem olyan mint egy film. Eddig Londonban éltem, most pedig a pörgős fővárosból átköltöztem egy kis eldugott helyre, ahol furcsa dolgok történnek, és tele van minden rejtélyes dolgokkal. Mondhatni, hogy az életem egy nagy fordulatot vett.
Bepattantam a kocsiba, majd anya elvitt a suliba.
- Szia Liz! - köszön Andy, amint kiszállok.
- Hello!
- Milyen volt az éjszaka a házban? - vállon bök, majd elindulunk a suli bejárata felé.
- A szokásos - válaszolom - Vagyis... - elgondolkozok. Elmondjam neki, hogy találkoztam Niallel? Úgyse hinné el - Láttam őt. - kibököm.
Andy megáll, majd rám néz.
- Ez biztos? - összeráncolja a homlokát. Egyértelműen bólintok.
- Beszélgettem is vele - teszem hozzá.
- Ez nem lehet. Ő sosem szólal meg - mondja. Megdöbbenten ránézek - Biztos, hogy ő volt az? Nem csak beképzelted?
- Andy! - egy nagy levegőt veszek - Nem vagyok vak. Láttam, amit láttam. És ez 100%, hogy Niall volt.
Megakar szólalni, de becsöngetnek, és elindulok be a terembe. Fizika óra. Sosem értettem a fizikát. Minek ez a tantárgy? Persze, vannak fontos dolgok, amivel majd találkozni fogok az életben, de az nem az atomok tömege lesz.
A terembe beérve azonnal meglátom Josht. A második sorban ül, egy kicsit lazán. Nem messze én is leülök, majd bejön a tanár. Egy kicsit öreg, és sokan mesélték, hogy szinte semmit sem vesz észre. Csak magyaráz és magyaráz.
Így hát elhoztam otthonról néhány könyvet. Eléggé belemerülök az egyikbe, annyira, hogy azt sem tudom, hogy miről van szó.
- Ki tudja, hogy mennyi az eredmény? - hallom fél fülemmel - Liz? - meghallom a nevem, és azonnal felemelem a fejem. A táblán meglátok egy képletet. Mintha kínaiul írták volna fel.
- Nem tudom - mondom, majd lassan elteszem a könyvem.
- Legközelebb figyeljen! - szól rám, majd visszafordul a tábla felé.
Újra előveszem a könyvem és folytatom az olvasást.

                                                                              *

Kicsöngetnek. Már éppen állnék föl, amikor hirtelen egy alakot pillantok meg.
- Szia - mosolyog - Látom, nem vagy annyira jó fizikából...
- Igen, ez igaz.
- Tudod, arra gondoltam - hajába túr - Segítenék neked, hogy felzárkózz.
- Az nagyon jó lenne - felállok. Egy kis ideig csak nézzük egymást, majd megszólal:
- Oh, bocsánat, de bunkó vagyok - nyújtja a kezét - A nevem Josh.
- Igen, tudom - megfogom a kezét, majd kezet rázunk - Liz.
- Akkor mikor menjek át? - elengedjük egymás kezét - Nekem akár ma is jó.
- Ne találkozzunk valahol máshol? Nem kéne utaznod, és így egyszerűbb lenne - válaszolom. Arcán látom, hogy elgondolkozik.
- Semmi gond, átmegyek. 4-re ott leszek - mondja, elköszönünk egymástól, majd mind a ketten elhagyjuk a termet.
A nap többi része ugyanúgy telt el, mint az előző nap.
Most kivételesen nem anya jön értem, mert sokat kell dolgoznia. Ezért busszal kell elmennem az erdő határáig, aztán sétálnom kell.
A buszról leszállva elindultam a köves úton. Csönd van. Néha-néha a leveleket lehet hallani a fákon, ahogy a szél fújja őket.
A házhoz közeledve megpillantom Niallt. Lassan odamegyek hozzá, feláll, majd elindulunk a ház irányába.
- Milyen napod volt ma? - kérdezi.
- Semmi érdekes - rávágom, majd előveszem a telefonomat, hogy megnézzem hány óra. 2:47. Még kb. 1 óra, amíg Josh megérkezik.
- Az meg mi? - mutat a telefonomra Niall. Döbbenten ránézek.
- Nem tudod, hogy mi ez? - felé nyújtom a készüléket. Megfogja, majd alaposan megnézi. Kicsit megszeppen, amikor megnyom egy gombot, és a képernyő megvilágosodik.
- Ez egy telefon - mondom, majd visszaadja.
- Nálunk is volt már, de nem ilyen.
- Látom, nem vagy tisztában a 21. századi dolgokkal.
- Nem igazán - bevallja.
- A ruhádon is látom - ránézek, és még mindig egy fehér ing és egy mellény van rajta. Mint valami gazdag 18. századi Úr - Manapság nem így öltöznek az emberek. Jut eszembe, ma vendégem lesz, remélem nem baj. Ne csinálj hülyeséget, kérlek.
- Megígérem - aprót bólint. Egy napos részre érünk.
- Ritka a nap itt, nemde? - kérdezem, majd felé fordulok, de már nincs itt.

                                                                        *

Kopognak az ajtón. Lerohanok a lépcsőn, megigazítom a hajam, és kinyitom az ajtót.
- Gyere beljebb - mondom Joshnak. Kívülről körbenéz a ház előterében, majd lassan átlépi a küszöböt.
Furcsa érzés vonul át a testemen. Olyan... leírhatatlan. De nagyon furcsa. Csörömpölést hallok a nappaliból. Bemegyek és látom, hogy leesett egy kép a falról. Niall. Megkértem, hogy ne csináljon semmit se, de már az elején megszegte az ígéretét.
Szegény Josh. Mi fog itt rá várni...