10. rész: Kezdetek

Sziasztok! Sajnálom, hogy késtem... :S Remélem, hogy ez a rész tetszeni fog nektek! Én nekem valahogy eddig ez a kedvencem :) Jó olvasást!

*Niall szemszöge*


Liz átváltozása megijesztett. Én is alig hiszem el, hogy ez történt vele, de sajnos ez igaz. Ha egy démon
megharap egy halandót, akkor bizony démon lesz ő is.
Eddig még nem tapasztaltam az ismerőseim közül, hogy valaki átváltozott volna, ezért mondhatni, hogy tanácstalan vagyok. Nem tudom, hogy hogyan fog átváltozni teliholdkor. Fájdalmas lesz-e vagy sem. Megtámad-e vagy sem. Undorító lesz-e vagy sem. Már bocsánat a kifejezésért, de tudni kell, hogy a démonok eredeti alakjukban bűn rondák. Csorgó nyál, hegyes fogak, vastag bunda, vagy néha nyálas pikkely.
- Micsoda? - tágra nyitott szemekkel néz rám Liz - Ilyen ronda leszek?
- Nem tudom - megvonom a vállam - Nem lehet előre tudni.
- De várj - megállít, majd elgondolkozik - Ma van telihold. Ezek szerint... Ma fogok átváltozni..?
- Ha gyorsan kitalálunk valamit, akkor nem.
- De nem beszélgethetek majd az elhunyt fiúmmal "úgy"! - mondja kicsit kiakadva.
Aprót bólintok. Azt hiszem, hogy Dylannak sem tenne jót, ha egy nyálas élőlényként kéne Lizzel újra találkoznia.
- Akkor minnél előbb utána kell nézni a démonságnak - jelentem ki - Tudok néhány dolgot, de nem vagyok szakértő - bevallom.
- És mi lesz veled? - kérdezi aggodalmasan - Nem az volt a vágyad, hogy újra ember legyél?
- De... De úgy gondolom ezt most egy ideig hanyagolhatjuk. Nem ez a legfontosabb jelen helyzetben.
- Egy igazi hős vagy! - mondja vigyorogva.
- Tudom!

                                                                         *

*Liz szemszöge*

Niallal nem találtunk eddig semmi megoldást sem. Végig néztük majdnem az egész polcot, de semmi. Csak kell itt egy rohadt könyvnek lennie, ami arról szól! Hiszen annyira sok van.
Annyira idegesít, hogy még Niall sem tud felvilágosítani, hogy mi fog pontosan történni. Azt hinné az ember, hogy egy szellem, aki már régóta él ebben a misztikus világban megismerte más fajok életét. Mégis tudja, hogy Josh démon, de még sem tud róla semmit sem. És azt sem tudom elhinni, hogy egy hülye könyv sincs erről a témáról. Pedig a démonok világa már abban az időben is népszerű volt. Csupa rejtély. Mindenféle legenda fűződik hozzájuk, de senki sem tudja pontosan, hogy léteztek-e. Nekem már bebizonyosodott, hogy léteznek.
Amit még hallottam rójuk, az az, hogy embert ölnek. A filmek közt is nagyon sokat lehet találni, amikben a démonok a főszereplők, és természetesen gonoszak, és mindenkit megölnek. Ezt nem tudom, hogy a valóságban igazak-e, de nagyon remélem, hogy nem. Nem szeretnék egy öldöklő fenevad lenni, aki ok nélkül gyilkol le mindenkit.
A szobámban ülve bambultam, amikor hirtelen Niall belépett egy hosszú lánccal a kezében.
- Az meg mire kell? - kérdezem, miközben összeráncolom a homlokomat.
- Ne akadj ki - kezd bele - De mivel nem találtunk semmi megoldást sem, ezért arra jutottam, hogy kikötözlek.
- Micsoda? - elnevetem magam.
- Nem lehet tudni, hogy mit fogsz csinálni.
- És ezért kikötözöl, mint egy állatot?
Niall megvonja a vállát, majd közelebb jön.
- Nem tudok veled ott lenni. Miközben én megkeresem az elhunyt barátod, addig te szépen ott maradsz, ahova viszlek. Egy biztonságos helyre, ahonnan nem tudsz kiszabadulni. Ott átvészeled azt a pár órát.
Pár óra? Én azt hittem, hogy  ez néhány percig fog tartani.
- Na jó... - forgatom a szemem - Bízok benned!
Halvány mosoly jelenik meg az arcán, majd lassan ránéz a falon lévő régi órára.
- Lassan indulnunk kell!
Aprót bólintok, majd felállok. Halkan lemegyek a lépcsőn, majd kimegyek a házból. Niall valamilyen varázslatnak köszönhetően már ott vár engem.
Egy nagy levegőt veszek, majd elindulunk be az erdőbe.

 *

Egy romos helyre érünk. 

- Kövess! - utasít. Elindul a romok felé, majd befordul jobbra és eltűnik. Azonnal utána megyek, majd meglátok magam előtt egy lépcsőt, amin lemegyek. Egy ajtót pillantok meg, amit Niall próbál kinyitni.

Leszedi a lakatot, kinyitja a zárakat, mire az ajtó egy nagy nyikorgással kinyílik.

Niall előre megy, és elkezdi a falra felszerelni a láncokat.

- Azt hiszem, hogy halálra fogom magam unni.. - mondom a számat húzogatva, mivel semmi sincs ebben a helységben. Sötét falak, nincs ablak, se semmi. Csak az ajtón lévő rácson keresztül jön be fény.

- A biztonság érdekében - válaszol.

- Te tudod - magam elé teszem a kezem - Nem leszek én olyan fenevad. Nem fogok én semmi rosszat sem csinálni.

- Majd meglátjuk - felnevet - Na gyere ide! - int a kezével. Közelebb lépek hozzá, mire egy pillanat alatt rám csatolja a láncokat egy bilincs segítségével.

- De hiszen ebből kijön a kezem - mutatom neki, majd leszedem magamról egy percre.

- Hidd el. Egyszer még jól fog jönni!

Aggódóan ránézek.

- Egy undorító, nagy, ronda, nyálkás, éles fogú szörny leszek - kezdek bele, mire legördül egy könnycsepp az arcomon, majd Niall mellkasára hajtom a fejem.

- Nem lesz semmi baj! - megsimítja a hajam, majd átölel - Ha ezt az éjszakát átviseled, akkor mindent megteszek majd a közeljövőben, hogy visszaváltozz. Nem volt időnk, hogy ezt most megtegyük, de túl fogod élni. Én hiszek benned!

Szavai megnyugtatnak, és lassan fölemelem a fejem. Halványan elmosolyodok, majd a kezével letörli a könnyeimet. Kezét az arcomon hagyja, majd a tengerkék szemeivel a szemembe néz.

Karjaiban biztonságban érzem magam. Most már én is elhiszem, hogy nem lesz semmi gond sem.

Fejével lassan közelíteni kezd. Félénken próbál közeledni felém a múltkori elutasítás után. 

Bátorításképpen én is közelebb viszem a fejem, de egy ideig egyikünk sem csinál semmit. Homlokunk összeér, és ezzel együtt az ajkaink is. Testemen végigfut a hideg, megbizsergek. Leírhatatlan érzés járja át a testem, amit eddig még sosem éreztem.

A csók végén még egyszer egymás szemeibe nézünk, és egyikünk sem bírja ki mosolygás nélkül.

Távolabb lép, én pedig a hátamat a falon csúsztatva leülök. 

Egy utolsó pillantást veszünk egymásra, majd egy szempillantás alatt eltűnik.

Hát akkor kezdjük!