13. rész: The worst day

*Liz szemszöge*

Reggel fáradtan nyitom ki a szemeimet. Nem sikerült kipihennem a tegnap estét. Főleg mert 4 órát aludhattam. És ugyebár ma suli van. Azt hiszem, hogy az egész napot végigfogom aludni.
- Liz, siess, lekésed a buszod - nyomja a kezembe anya a tízórais zacskót. Abban a pillanatban belebújok a cipőmbe, majd elindulok a busz felé.
Út közben Niall is csatlakozik hozzám, hogy ne legyek egyedül.
- Jól vagy? - kérdezi kicsit aggódóan. Aprót bólintok.
- Tudod nem hittem volna, hogy ezt fogom Dylannel tenni. Hogy visszautasítom. De valahogyan a látványa, az hogy újra találkoztunk, ezt hozta ki belőlem.
- Jobb is, hogy otthagytad. Már az elejétől fogva gyanús volt nekem az a fiú.
- És amit nem mondtam el neked - nyelek egy nagyot - Talán nem az volt az első alkalom, amikor megcsalt. Már rajtakaptam, hogy valaki mással csókolózott. De figyelj. Felejtsük el ezt a témát. Ez már egy lezárt ügy, nem szeretnék vele többet foglalkozni. Túl kell lépnem.
- Úgy van ahogy mondod - helyesli - Akkor hát.. Elszeretném mondani, hogy a történtek után rád bízom, hogy mikor legyek újra ember.
- Rám bízod? - elnevetem magam - Ezt hogy érted?

- Amikor készen állsz rá, hogy átváltozzak. Nem szeretném, ha éppen akkor csinálnánk ezt, amikor még mindig nyomaszt téged a dolog.
- Figyelj Niall - rászólok, majd megállok - Én már most is képes lennék segíteni neked, hogy átváltozz. Hidd el, hogy nincs semmi baj - elmosolyodok, mire ő is egy halvány mosolyt varázsol az arcára.
Fejemet a buszmegálló felé fordítom.
- Bocsi, de most megyek - mondom, miközben újra felé fordulok, de már nincs ott. Tipikus.

* * * * * * *

- Liz! - ölel át Catrin, amint megpillant - Jól vagy?? - kérdezi kicsit aggódóan, mire csak bólintok - Furcsán viselkedsz mostanában... - összeráncolja a homlokát.

- Tudod nagyon sok dolog történt velem. Ott van Niall meg Josh és a telihold meg...

- Micsoda? - közbevág - Josh?

Egy percre elgondolkozok. Vajon melyik lenne a jobb? Ha elmondanám neki, hogy démon és majdnem én is azzá változtam? Vagy hogy csak megcsókoltuk egymást. Azt hiszem, hogy egyik se jobb. De talán Catrin nem mondja el senkinek.

- Figyelj - mondom halkan - Tudom, hogy nem fogod elhinni, de... Josh nem az akinek hiszed.

- Liz! - elkiáltja magát Andy a folyosón, amitől megijedek egy kicsit. 

Na már csak ő hiányzott. Andy még az elején megpróbálta nekem bemesélni, hogy a ház, ahol élek, az egy veszélyes hely. Azóta csak erről tud velem beszélgetni. Mindent megakar tudni a házról, a környékről és Niallról. Eleinte nem nagyon hitte el, hogy tényleg létezik, de végül meggyőztem. A barátomnak tartom őt, de néha már kezd idegesíteni, hogy csak ezzel tud foglalkozni. Vajon ha nem laknék abban a házban, akkor is így barátkozna velem?

- Miújság csajszi? - vállamra teszi a kezét - Hogy van a kis Niall barátod? - kérdezi nevetve.
- Andy - lehunyom a szemem - Kérlek ne hozd fel ezt a témát - próbálom nyugodtan lezrázni.
- Baj hogy érdeklődök a ház iránt?
- Nem erről van szó - megrázom a fejem - De tudod néha elgondolkozok, hogy talán csak ezért barátkozol velem. Mindent tudni akarsz arról a helyről, de rólam eddig semmit sem tudsz, mert állandóan csak Niall érdekel - emelem fel a hangom - Jó lenne, ha békén hagynál ezzel - teszem a kezeim magam elé, majd választ nem kapva elindulok a terem felé, ahol az órám lesz. Catrin azonnal utánam rohan.
- Ez...? - kérdezi csodálkozóan. Biztosan nem ezt várta tőlem, hiszen sosem szoktam kiosztani az embereket, de most Andy túl ment minden határon.
- Nem tudod, hogy milyen idegesítő, hogy állandóan csak erről beszél. Mintha egyáltalán nem érdekelném. Kihasznál - magyarázok és közben megállok.
- Talán tényleg így van - húzogatja a száját - De figyelj, beszélek vele. Talán helyre tudom tenni.
- Az jó lesz - egyezek bele.
Már éppen mennék tovább, de hirtelen megpillantom Josht. Zavaromban nem tudom, hogy mit csináljak, ezért csak állok tovább a barátnőm mellett. De ami történik, arra egyáltalán nem számítottam. Josh szó szerint lesmárol, anélkül, hogy bármit is csinálna. A csók kicsit hosszúra sikerül, és miután elválik az ajkaimtól, azt hiszem, hogy mindjárt eldőlök.
- Ez meg mi volt? - kérdezi kíváncsian Catrin, amint Josh már látóhatáron kívül kerül. Tátott szájjal bámulok ki magamból. Magam sem tudom, hogy mi volt ez - Lemaradtam valamiről? - kérdezi ismét, de nem tudom válaszolni - Liz! - megfogja a vállam, majd enyhén megráz - Az iskola legjobb pasija mindenki előtt lesmárolt! Tudnom kell, hogy mi történt! - győzköd, hogy mondjam el. Ahogy körbenézek, mintha mindenki a választ várná tőlem. Összesúgnak, hogy vajon mi lehetett ez, miért pont engem, az új lányt smárolt le.
- Nem olyan nagy dolog - megvonom a vállam - Mások is szoktak csókolózni - próbálom elterelni a témát, majd megfogom a cuccaimat, és elindulok az órámra.

* * * * * * * *

Hazaérve azonnal eldobtam a táskám a szoba sarkába, és lefeküdtem az ágyra. Ez volt életem legrosszabb napja. Földrajzon természetesen én feleltem, írtunk franciából dolgozatot, de egy szót sem tudtam. Emellett ott van Josh és Andy. Egyiküket sem értem. Andyt remélem helyre teszi valaki, mert ha így fog velem az örökkévalóságig viselkedni, akkor annak nem lesz jó vége. Josh pedig... Mit akar tőlem? Azt hiszem az egy egyértelmű jel volt, hogy visszavettem a gyűrűt, amit ellopott. Ez azt jelenti, hogy csak az ékszer miatt csókoltam meg. De talán belém szeretett? Nem, az kizárt. Annyira hülye még Ő sem lehet.

- Hé - szól Niall, mire felemelkedek. A szekrénynek támaszkodva néz engem - Milyen napod volt? - kérdezi, majd közelebb jön és leül az ágyra.

- Ne is kérdezd - megfogom a fejem - Borzasztó! Azt hittem, hogy már sosem lesz vége! 

Megértően a vállamra teszi a kezét.

- De nincs semmi baj - elmosolyodok - Tudod, egész nap azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnál beilleszkedni a társadalomba emberként. Egy csomó ötletem van! 

- Na halljuk!

Táskámból kiveszem a laptopom, majd megkeresem a jegyzeteimet. 

- Készítettem neked néhány összeállítást. Vagyis inkább stílust.

Ír manó

Fotós

Punk Niall

Zenész 

- Na hogy tetszenek? - fordulok kíváncsian felé. Tágra nyílt szemekkel néz rám.

- Ezt most komoly? - mutat az első képre - Ez kizárt! Bár a szakáll tetszene.

- Poénnak szántam, nyugi! És a többi?

Kicsit elgondolkozik, majd megszólal.

- A második tetszik, de igazából azt sem tudom, hogy hogyan kell használni azt kütyüt. A napszemüveg és sapka az is nagyon bejön, de inkább nem. A harmadik.. felejtős.

- És a negyedik? - ajkamba harapok, remélve, hogy ez tetszeni fog neki.

- Imádom! - elkiáltja magát - Tudok gitározni, szoktam énekelni, miért ne?

Meglepődök, hiszen erről még nem is mesélt nekem. Ezek szerint van tehetsége a zenében. Ilyen külsővel és ezzel a fantasztikus személyiséggel akár sztár is lehet. Az egész világ a lábai előtt fog heverni.

- Akkor azt hiszem, hogy megszületett a döntés - bólintok egyet, mire visszabólint.

A délután nagy részét nem a tanulással töltöttem. Az várhat. Most csak azt szeretném, hogy Niall boldog legyen, amikor átváltozik. Ezért gondoltam, hogy elküldöm egy meghallgatásra, ami szerencsét hozhat neki. Emellett készülök neki egy kis meglepetéssel is.

Mi vagyunk a One Direction. 2010-ben alakult a banda, azóta egyre híresebbek leszünk.
Bandatagot keresünk, aki tud énekelni és esetleg hangszeren játszani.
Várunk szeretettel a meghallgatásra!
One Direction xx

Kedves Olvasóim!

Először azzal kezdeném, hogy kaptam két szavazatot a szavazáson, hogy unalmas a blog. Szeretném, ha az a 2 ember leírná (akár névtelenül is), hogy miért az, hogy tudjak a blogon változtatni!

A másik, hogy bocsánat ismét a késésért. Tudjátok, hogy ti olvasók nagyon fontosak vagytok nekem, szóval legközelebb már nem hagylak titeket cserbe.

~Mrs.Horan xx